Ilyenek lennénk mi magyarok?

Mostanában visszagondoltam amikor amcsiba mentem 2008 nyarán. Illetve most is elkezdtem tervezgetni, hogy elmegyek valamikor nyáron egy kisebb-hosszabb időre. de ez csak terv eddig. Csak nagyon tetszett, hogyan gondolkodnak ott amerikában az emberek. Sok negatív dolog volt ott, de ez nagyon tetszett viszont. Hadd meséljek el egy kis történetet. Dennissel és családjával a nagyszülőkhöz indultunk egyik nap autóval. Az odavezető úton volt egy annyira nem komoly autóbalesetünk. A kocsi széttört egy kicsit, nekünk és a másik autósnak sem lett semmi baja. Emlékszem amikor odaértünk a törött autóval a nagyszülőkhöz, kb 1 mondat szólt a balesetről, ami kb 30 perce történt. Bementünk a házba, beszélgettünk, de egyáltalán nem szólt az egész napunk a törött autóról. Nem túlzok, kb 1 mondat szólt csak róla. Hihetetlen, csak gondolj bele egy kicsit, hogy itt magyarok között, hogy nézett volna ki. Nem kell nagy képzelőerő hozzá, kb leírom, hogy az én családomban mi történt volna. Már a baleset után 1 perccel az egész rokonságunk tudta volna, nagyszülők aggódnak és a telefonon lógnak. Amire odaértünk volna a nagyszülőkhöz, az egész rokonság ott lett volna már. Az egész napunk azzal telt volna, hogy kibeszéljük, hogy kinek a hibája volt, nézegettük volna az autót, és aki soffőrt jól lehülyéztük volna, hogyan lehetett ilyen szerencsétlen. Az egész napunkat és hetünket elrontaná egy ilyen szituáció, pedig csak egy kisebb horpadás van az autón. Muszáj ilyeneknek lenni mi magyarok? Aztán csodálkozunk, hogy teljesen stresszesek vagyunk, minden apróságon kiakadunk, és keressük, hogy min aggódhatnánk már. Ha nincs min aggódnunk, akkor már azon aggódunk, hogy nincs min.